Vad vágyak 5. fejezet (+18)

Mikor Jan kinyitotta a szemét, párja még mindig rajta feküdt. Felemelte a fejét, hogy jobban megnézhesse és a fiú pont akkor kezdett ébredezni. Elmosolyodott, mikor kicsit álmosan felnézett rá. Az első rögtön az volt, hogy megragadta a tarkóját és feljebb tolta magát, hogy megcsókolhassa.

Lassan feltápászkodott, hogy ölét szorosabban nekinyomhassa a lányénak, majd elmélyítette a csókot. Nyelvével végignyalt alsó ajkán és mikor a lány megadta a lehetőséget, ő élt vele, átcsúsztatta a szájába és keresni kezdte az övét. Mikor megtalálta, addig csókolta, míg egyikük sem kapott levegőt és ekkor zihálva vált el tőle.

Chanyeol érezte, ahogy lassan kezd úrrá lenni a vágy, de még mielőtt teljesen elvette volna az eszét, szerelme a hátára fordította és kényelmesen elhelyezkedett az ölében pont úgy, hogy a férfiasságához érjen a feneke. Halk nyögés hagyta el a száját, majd felült, tarkójára csúsztatta egyik kezét és csókra invitálta.

A legváratlanabb pillanatban Jan felpattant és a fürdőszoba felé vette az irányt. A kádhoz sétált. Lassan hajolt oda a csaphoz, majd megengedte a meleg vizet, töltött bele habfürdőt és visszament szerelméhez. Chanyeol kérdően nézett rá, miközben az ágyhoz ment, majd újra elhelyezkedett az ölében.

- Fürdőt készítesz? - kérdezte a lánytól egy huncut mosoly társaságában.

- Ühüm. - hajolt előre és összeérintette a szájukat.

Chanyeol nem várt tovább, egyszerűen csak felpattant az ágyról a lánnyal az ölében és bementek a fürdőbe. A víz még mindig csobogott, ezért letette a földre, elzárta a csapot, majd visszament hozzá és egy csók kíséretében bemásztak a kádba.
 
Jan Chanyeol-nak dőlve ült a kádban és a sok habbal játszott. A fiú mosolyogva nézte a tevékenységét, majd egy szivacsot vett magához és a hátát kezdte el mosni. A lány jólesően felsóhajtott minden egyes mozdulatnál. 

A fiú egy kósza gondolattól vezérelve letette a szivacsot a kád melletti kisz szekrényre, majd kezével lassan haladt lefelé a nyakán, egyik megállapodott a mellein, a másik tovább csusszant a hasára, majd lassan a combjai közé és gyenge pontját kezdte el simogatni.

Hamarosan a fürdőszobát halk sóhajok töltötték meg, amik egyre hangosodtak, mikor ujjaival lassan belé hatolt. Olyan hangosan nyögött fel, hogy azonnal előre hajolt és birtokba vette ajkait. Először lassan mozgatta őket ki és be, majd ahogy szerelme mozogni kezdett ritmusban a kezével, begyorsította a tempót.

Néhány mozdulattal az elélvezés előtt a lány kiszakadt a karjaiból, megfordult és az ölébe ült. Éhesen tapadt a fiú ajkaira, majd egyik kezével lejjebb haladt és megragadta a férfiasságát. Chanyeol mélyen felnyögött, amikor teljes hosszában végigsimított rajta, majd újra egészen fel.

Még néhány alkalommal megismétlődött, majd amikor a fiú teste kezdett megfeszülni, elhúzta a kezét. A szája levándorolt Chanyeol nyakára és gyengéden puszikat hintve rá még közelebb juttatta a határhoz, de amikor még mélyebben nyögött fel, abbahagyta. 

Chanyeol elégedetlenül kezdett nyöszörögni, de ideje sem volt befejezni, mert elakadt a lélegzete, amikor egy kéz kulcsolódott rá merevségére és olyan melegségbe vezette, amire nagyon vágyott. Hangosan kezdett nyögni, mikor a lány mozogni kezdett rajta. Tempójuk az elejétől kezdve vad volt, nyögéseik pedig betöltötték az egész házat.

Mikor érezte, hogy egyre közelebb kerül a megkönnyebbüléshez, éhesen vette birtokba a lány ajkait, majd lökött még párat, mikor az ölében ülő reszketve átlendült a határon. Jan elégedetten dőlt rá és a vállára fektette a fejét. Eltartott egy kis ideig, míg minden visszatért a régi kerékvágásba és folytatták tovább a fürdőzést.

Vad vágyak 4.fejezet (+18)

Csók közben ledöntötte a fiút és egyetlen pillanatra sem szakadt el ajkaitól. Mikor elvált tőle, először a nyakát kezdte el csókolgatni, egészen addig, ameddig a pólójához nem ért. Ekkor felült és úgy nézte az ágyon fekvő srácot. Szemeiben vágy volt, de még mindig nem az, ami múlt éjjel a temetőben. Ahogy nézte őt, észrevette, hogy kérdően néz rá. Próbálta visszafogni magát, hátha letámadja.

Chanyeol zihált mellette. Nem értette miért állt meg és távolodott el tőle. Kezdett türelmetlen lenni. Megijedt volna? Nem akarja? Jézus! Gyorsan megrázta a fejét és felült. - Mi a baj?

- Félek, hogy eltűnsz és ez az egész csak egy álom. - válaszolta remegő hangon.

Chanyeol elmosolyodott és egyik kezét a tarkójára tette. Hát emiatt viselkedik ennyire furcsán. Hogy értethetné meg vele, hogy nem álmodik? Közelebb hajolt hozzá. - Már mondtam, hogy nem megyek sehová! - Megragadta a lány egyik kezét és a merevedésére helyezte. - Hús-vér lény vagyok, érzed?

A válasz megtette a hatását, mert a lány újra ajkaira tapadt és éhesen ízlelgette azokat. Belehúzta az ölébe, egyik karját a dereka köré fonta, a másik kezével pedig a ruha alá nyúlt és a melleit kezdte el simogatni. Jan megszakította a csókot és egy gyors mozdulattal levette róla a pólót, majd ledőltek az ágyra.

Azok az éhes ajkak úgy ízlelgették a bőrét, mintha legalább 1000 éve éheztek volna. Felnyögött, amikor megszívta a bőrét és kiserkent a vére. A nyelve játékosan kúszott a bőrén végig, amitől megragadta a takarót és lökött egyet a levegőben. Beharapta alsó ajkát, mikor elidőzött a mellkasán, majd lejjebb indult a hasára és a nadrágjáig meg sem állt.

Felszisszent, amikor elvált tőle az a száj, ami ennyire felizgatta őt. Kezek kúsztak a derekára, hogy megszabadítsák a nadrágjától és ő örömmel emelte meg a csípőjét, ezzel is segítve neki. A következő pillanatban egy kéz kulcsolódott keménységére és mozogni kezdett rajta. 

Chanyeol mélyen felnyögött, ahogy teljes hosszában végigsimított rajta, majd ismét egészen fel. Próbált megszólalni, amikor érezte, hogy egyre közelebb kerül a megkönnyebbüléshez, de abban a pillanatban megállt, amint elfelejtett tiltakozni. 

Ujjaival szorosan markolta az alatta lévő takarót. Nem tudott gondolkodni. Gyorsan kapkodta a levegőt. Titkon mérgelődött, hogy a lány éppen csak néhány simításra állt meg az ő megkönnyebbülésétől. Jan. Kinyitotta a szemeit és keresni kezdte őt. Mikor megtalálta, nyelvével finoman végignyalt párszor keménységének teljes hosszán. Hátravetette a fejét a testében hirtelen szétáradó gyönyörtől.

Összeszedte minden erejét, majd egy kétségbeesett nyögés jött ki a száján. - Ülj rá, kérlek!

Érezte, hogy szerelme kicsit eltávolodik az ölétől, majd helyezkedni kezd és újra visszatér hozzá. Mielőtt teljesen megízlelhette volna, elkapta az állát, majd megragadta a másik kezével is és felhúzta magához. Erővel és vadul csókolta a lányt, majd ügyet sem vetve semmire, az ölébe csúsztatta és belé hatolt. 

Felült és nyelvét rátapasztotta az egyik mellére. Mélyeket nyögött, mikor szerelme elkezdett mozogni először lassan, majd egyre gyorsabban. Eltávolodott a melleitől, megragadta a tarkóját és egy szenvedélyes csókra invitálta. Végignyalt alsó ajkán, ezzel is bebocsátást kérve a szájába és mikor a lány résnyire nyitotta ajkait, azonnal élt a lehetőséggel. Nyelvével az övét kezdte keresni.

Csók közben egyik kezét becsúsztatta a testük közé és ujjaival a combjai között simogatta legérzékenyebb pontját. A lány gyorsított a tempón, ahogy ő is és nem telt sok időbe, hogy a csúcsra jusson. Néhány lökéssel később ő is révbe ért, beleélvezett szerelme reszkető testébe, de mikor abbahagyta, ő átfordította a hátára és folytatta a mozgást.

Gyorsakat és keményeket lökött. Nem sokáig tartott, mert nemsokkal később ismét elélveztek mindketten. A lány lehúzta őt egy gyengéd csókra, de ő még mindig mozgott. Lökései kezdtek gyengéddé válni és csak akkor állt meg, miután újra elérték a megkönnyebbülést.

Fáradtan hullott rá Jan-re. Hihetetlen iramban kapkodta a levegőt és ha lett volna még egy csepp ereje is tovább folytatta volna. Kihúzódott belőle. Nem akart elmozdulni róla, csak érezni akarta szerelme melegét.

Pár perc múlva álmosan emelte fel a fejét és keresni kezdte a takarót. Mikor megtalálta, megragadta és betakarta magukat vele. Ránézett alatta békésen szuszogó párjára. Szinte azonnal elaludt, miután végeztek. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Egy gyengéd csókot lehet ajkaira, majd visszafeküdt a mellkasára és megadta magát a rátelepedő álomnak.

Vad vágyak 3.fejezet (+18)

Mikor kinyitotta a szemét, már világos volt. Nem tudta, hogy milyen nap van, vagy hogy hány órát aludt, de még mindig elgyötörtnek érezte magát és ami az éjjel történt csak álomnak tűnt. Ahogy körülnézett rájött, hogy az ágyában fekszik és a mellette lévő helyen feküdt valaki. A helye még mindig meleg volt és mikor megszagolta a párnát, Chanyeol illatát érezte rajta.

Felült az ágyban, de amint leakarta tenni a lábát a földre, valaki benyitott. A szemei még nem szoktak hozzá a fényhez és így nehezen vette ki, hogy ki lehet az. Kérlek légy Chanyeol. Kérlek légy Chanyeol. Mondta folyamatosan magában és mikor az a valaki közelebb ért hozzá, elborzadt.

Chanyeol volt az, de mégsem. A mellkasa és a torka fel volt tépve, arcán friss marásnyomok voltak és a szájából dőlt a vér. Könnyek szöktek a szemébe. Ez nem lehet igaz! Lehetetlen! Tegnap feltámadt, kimászott a sírból és.... és.... Zokogni kezdett. Képtelen volt elhinni. A tegnapi csak álom lett volna? Ő biztos nem lehet Chanyeol!

A fiú közelebb lépett hozzá és véres kezével végigsimított az arcán. Lehunyta a szemeit és beledőlt az érintésbe. Kénytelen elfogadni, hogy így tért vissza. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt megérezte volna Chanyeol véres és meleg ajkait az övén. Belefeledkezett a csókba és lehúzta magához, hogy érezhesse őt. 

Nem tehetett róla, de nem tudta visszafogni magát. Benyúlt a testeik közé és kibontotta a fiú övét, majd lejjebb tolta az alsójával együtt. Nem akart tovább várni, egyszerűen elhúzta a bugyiját és a bejáratához irányította Chanyeol férfiasságát. Hangosan felnyögött, mikor belé hatolt. 

Mikor kinyitotta a szemeit és lehúzta magához, hogy megcsókolja, a fiú foszlani kezdett. Nem merte megérinteni, csak nézte, ahogy leválik a bőre, majd a húsa is és nem marad más, csak egy csontváz felette. Sikítva riad fel az álmából. A családjából néhányan berohannak hozzá.

- Mi történt? - kezdi faggatni a hozzá legközelebb álló, de ő nem tudja felismerni a hangját.

Hosszú percekig nem tud megszólalni, csak hangosan kapkodja a levegőt a sírás határán van. Túlságosan zaklatott ahhoz, hogy megnyugodjon. Elméjében csak a fiú jár. - Chanyeol. - Remegő hangja csak olaj a tűzre, hogy a többiek aggódjanak. Felemeli tekintetét, de nem látja köztük. - Hol van Chanyeol?

Könny szökik ki a szeméből, mikor látja, ahogy a többiek összenéznek. Tüdejében nem maradt levegő és a fulladás közelében van. Nem lehetett álom. Ugye nem? Mondjátok, hogy nem álmodtam! Gondolatai üvöltöttek és választ követeltek, mert ő nem tudott. 

Jó időbe beletelt, míg egyikük válaszolni tudott. - Kiről beszélsz? Milyen Chanyeol?

Nem hitt a fülének. Milyen szemét játékot játszanak vele? Chanyeol igenis létezik! Az ő szerelme, aki meghalt és az éjjel feltámadt, majd kétszer a temetőben..... Ennyire nem lehetnek ilyenek! Nem akarja és nem is fogja elfelejteni őt!

- Komolyan kérdezem, hol van Chanyeol? - Kezdett fogyni a türelme.

- Kiről beszélsz? Nem ismerünk semmilyen Chanyeol-t!

Nem bírta tovább elviselni, hogy hülyének nézik. Szemei éjfeketévé váltak, körmei meghosszabbodtak és szemfogai is megnyúltak. Eleget hallgatta ezt a baromságot! Most azonnal felkel és kideríti miért titkolóznak és hazudják azt, hogy nem ismerik, hiszen ott van a közös képük az éjjeli szekrényen!

Egyikük megijedt és miközben hátrált előle, titoktartása megingott, de még mindig nem beszélt. Dühösen szállt ki az ágyból és morogva indult el felé. Jól tudta, hogy ilyen állapotban még a saját családtagjai is rettegnek tőle. Váratlanul elkapta a nyakát és rámordult. - Kérlek bocsáss meg!

- Miről beszélsz? - vicsorgott rá a nőre Jan.

- Chanyeol meghalt. Te ölted meg!

Hátrálni kezdett. Nem! Ez nem lehet igaz! Sosem bántaná! Arra nem lenne képes, még akkor sem, ha teljesen megvadul és elveszíti az önkontrollt! Torkát összeszorította a fájdalom és a tüdejében ismét bennrekedt a levegő. Megakart halni! Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy kioltotta szerelme életét. 

- Chanyeol! - Ismét a nevét kiáltotta.

Carlos és Lucy szaladtak be hozzá. Csak úgy, mint korábban, most sem kapott levegőt, csak kérdően tudott rájuk nézni. Végül menyasszonya megadta számára a választ. - A konyhában ebédel.

Mi? Jól hallotta? Ebédel a konyhában? Akkor ez azt jelenti, hogy amit végül álomnak hitt mégis igaz? Ujjaival végigsimított a nyaka bal oldalán és kötés volt rajta. Csillogó szemekkel nézett rájuk. Hát mégsem álom volt! Néhány perc múlva az ajtó ismét nyitódott és belépett rajta ő, egy tálcával, amin saláta volt sült hússal, egy másik tányéron süti, egy bögrében kávé és egy műanyag palack.

- Jó reggelt, álomszuszék. Hasadra süt a nap. - mosolygott rá a fiú. Mennyire hiányzott neki, hogy ezeket mondja. Az örömtől könnyek szöktek a szemébe és maga sem tudta miért, de sírni kezdett.

Chanyeol letette a másik oldalra a tálcát, kezeit az arcára tette és megcsókolta. Mikor elváltak ajkaik, Jan nagyot sóhajtott. Szerelme lecsókolta arcáról a könnyeket. Még mindig nem hitte el, hogy életben van. Minden egyes csókot és pillanatot alaposan elraktározott az agyába. 

- Mi bánt? - mélyen búgó hangja annyira megnyugtató volt számára. Először nem tudta, hogy válaszoljon-e, majd végül úgy döntött, hogy bármilyen őrültségnek is tűnik, elmondja.

- Azt hittem meghaltál.

- Így is volt, de múlt éjjel visszatértem. - mosolyodott el. Legnagyobb meglepetésére nem egészen azt a reakciót kapta, amire számított. Szerelme még mindig könnyezett és a gondolataival küszködött. Kérdően nézett rá, mert tudta, hogy nem mindent mondott még ki.

- Megígéred, hogy nem foszlasz semmivé? - könnyes szemei mindent elárultak. Most, hogy visszakapta, attól retteg, hogy mikor tűnik el vagy mikor akarják ismét megölni. Megbénította a félelem és reszketni kezdett a fiú karjaiban.

- Nem megyek sehová!

Nem reagált rá, csak éhesen Chanyeol ajkaira tapadt. Carlos a tálcáért nyúlt és letette a nem messze lévő nagy asztalra, majd Lucy-vel együtt az ajtóhoz sétáltak és magukra hagyták őket. 

Vad vágyak 2.fejezet (+18)

Egy rövid ideig még húzták, majd megfordították és mikor meghallotta az ismerős hangot, abbahagyta a harcot. - Jan!

Mikor ránézett, nem hitt a szemének. Chanyeol nézett rá egész közelről. Mikor felfogta, hogy igaz, amit lát, nem teketóriázott tovább és megcsókolta. Ajkaik szorosan tapadtak egymáshoz és nem akartak elválni. Egyik csók követte a másikat, majd a fiú letépte térdig érő ruhája alól a bugyit és egy hatalmas lökéssel belé hatolt. Mindketten hangosan felnyögtek a gyönyörtől. A kemény lökések közepette a fiú ajkai a nyakára vándoroltak, fogai pedig belemélyedtek a bőrébe.

Miután mindketten elélveztek, Chanyeol fáradtan és elégedetten rogyott a lányra. A késztetés, ami szerelme felé hajtotta, mikor kitört a koporsóból és a düh, hogy fájdalmat okoztak neki, most elmúlt. Kinyitotta a szemeit és feljebb tolta magát, hogy alaposan meggyőződhessen róla nem álmodik és tényleg Jan kapkod még mindig levegőt alatta. Alaposan végigmérte az arcát, és mikor felismerte elmosolyodott.

Tényleg ő feküdt alatta csukott szemekkel és a hátát simogatta pont úgy, mint legutóbb. Lehajolt, hogy megcsókolhassa. A szájában még mindig ott volt a lány vérének édes íze, ami elárulta, hogy ismét megkívánta őt. Képtelen volt ellenállni és mikor ajkaik elváltak, ismét alaposan végig nézett rajta.

 Hosszú percekig csak bámulni tudta őt. A lányt, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret. Szerelme a nyakához hajolt és gyengéd csókokkal hintette be, majd lejjebb haladt a kulcscsontjára, a vállára és végül a mellkasára. Mélyen felnyögött minden egyes alkalommal, mikor azok az ajkak rásimultak a bőrére és kicsit megszívták azt.

 A kényeztetés hatására újra megkeményedett benne. Mennyire vágyott már erre! Eddig csak egyetlen egyszer szeretkeztek és azóta nem. Az az éjszaka csodás volt. Egyedül voltak egy faházban egy közeli kisvárosban. A házban mindenhol gyertyák égtek romantikus hangulatot árasztva és az ágy tele volt rózsaszirmokkal.

Arra lett figyelmes, hogy a lány aprókat kezd el mozogni alatta. Biztos megunta a várakozást és ekkor eszmélt rá, hogy még mindig nem mozog. 

- Chanyeol, kérlek!

A könyörgés megtette hatását, mert mikor a fiú meghallotta a nevét, hátrébb húzódott, majd a csípője előre lendült. Elégedett nyögések hagyták el mindkettejük száját és egyre hangosodtak, ahogy a fiú tovább folytatta a mozgást. 

Jan továbbra is szorosan ölelte magához szerelmét, miközben felemelte a csípőjét, hogy mélyebbre lökhesse magát benne. A mód, ahogy haladtak, könnyen elárulta, hogy egyikük sem bírja sokáig. Gyönyörhullám söpört végig a testükön, a nyögések egyre hangosabbak, majd mindketten fáradtan hanyatlottak vissza a földre. 

A lány nehéznek érezte a testét és Chanyeol is rajta feküdt, mégis különösen kényelmes volt minden ahhoz képest, hogy egy temetőben voltak. Lehunyta a szemeit és próbált ébren maradni, de képtelen volt rá. Elaludt a fiú karjaiban. 

Chanyeol néhány perccel később felkönyökölt, hogy megnézze a lányt és felsegítse és menjenek haza, de ő már egyenletesen szuszogott és semmi jelét nem adta annak, hogy ébren lenne. Elmosolyodott. Óvatosan feltápászkodott és kibontotta a lány zsákját, amiben volt számára egy póló, nadrág és cipő is és talált benne egy palack vizet, néhány szendviccsel. 

Miközben felöltözött, megjelent Jan régi szerelme és mellé ült. Cirógatni kezdte az arcát. Megdöbbentette, hogy még azok után is ennyire törődik vele, hogy évekkel ezelőtt meghalt. Most látta csak mennyire fontosak voltak egymásnak és őszintén szerették egymást. Hálás volt neki, hogy ott volt szerelmének.

- Végre elaludt. - mondta Justin Chanyeol-nak. - Napok óta nem aludta ki magát.

Chanyeol csak kikerekedett szemekkel nézett rá. Szóhoz sem tudott jutni. Mi az, hogy nem aludt napokig? Úgy érezte kihúzták a lába alól a talajt. Ez az ő hibája! Ha akkor és ott nem hagyja magát, mindez nem történik meg! Könnyek szöktek ki a szeméből. Képtelen volt elviselni, hogy miatta ennyit gyötrődött az elmúlt napokban.

- Köszönöm. - mondta remegő hangon.

Justin zavarodottan nézett rá, de amint megértette mire utalt, elmosolyodott. - Szívesen. - Ujjaival gyengéden végigsimított a lány arcán. - Tudod szerencsés vagy. Nem mindennap találni olyan lányt, mint ő. Aki így tud szeretni.

Chanyeol csak bólogatni tudott. - Nagyon szeretem.

Justin felállt és alaposan körülnézett. - Akkor ne okozz neki többé ekkora fájdalmat. Legutóbb majdnem belehalt. 

A mondat hatására teljesen lefagyott. Hátára vette a lány zsákját és odament hozzá. Felvette az ölébe. Nem reagált semmit, csak egyenletesen szuszogott a karjaiban. Justin még odament hozzájuk és egy lágy csókot lehelt Jan ajkaira.

- Szép álmokat. - suttogta a fülébe. - Ideje mennetek. Nem biztonságos itt.

Megfogadta a tanácsát és elindult kifelé a temetőből, karjaiban a lánnyal. Nem nézett hátra és nem is állt meg. Félúton lehettek, amikor a Hatcher családból néhány taggal összefutottak. Mindannyiuknak leesett az álla, de nem kérdeztek semmit, csak segítettek nekik beszállni a kocsiba.

Vad vágyak 1.fejezet

Chanyeol három napja volt halott. A család egyik temetőjében temették el egy sírba, nem messze előző szerelméétől, Justin-étól. Most is ott ült, ahogy négy éve mindig. Először csak némán kuporgott, szemei bejárták a nyughely minden egyes centiméterét, végül megállapodtak a fiú fényképén. Bevillantak az emlékek. Szívét mardosta a fájdalom és a sírás fojtogatta.

 Eleredtek a könnyei és zokogni kezdett. Újra elvették tőle a szerelmét és ő nem tudta megakadályozni. Bármivel is próbálkozott, nem hatott. Chanyeol ugyanúgy halt meg a karjaiban, mint Justin négy évvel ezelőtt. Düh gyulladt a szívében, amit semmi sem tudott csillapítani. Haragudott a világra és azokra, akik megölték a fiút, de legfőképpen magára, hogy nem tudta megmenteni.

Kezével megmarkolta a földet és ütni kezdte. Szemei éjfeketévé váltak, szemfogai megnyúltak, de ő csak sírt tovább szakadatlanul és elviselhetetlenül. A fájdalom, ami úgy látszott kezd eltűnni, most jobban gyötörte, mint valaha. Végül nem bírta tovább. Torkából egy iszonyatos túlvilági üvöltés tört ki, betöltve a temető levegőjét.

A semmiből két kar nyúlt érte és vonta óvó ölelésbe, hogy megpróbáljon vigaszt nyújtani. Úgy tűnt sikeres, mert kezdett megnyugodni. Az ölelés ismerős volt. A karok elengedték és ő megfordult, hogy megbizonyosodjon, hogy tényleg az van mögötte, aki társaságára most mindennél jobban vágyott. Amikor ránézett vigasztalójára, feltételezése bizonyosságot nyert. Justin volt az, pont úgy, ahogy már régóta, ha szüksége volt rá.

Nem szólt semmit, igazság szerint nem is kellett, csak szorosan magához ölelte és újra eleredtek a könnyei. Justin lazított az ölelésen és mélyen a szemébe nézett, majd hogy biztosítja nem képzelődik, megcsókolta. Úgy csókolta viszont, mintha az életéért harcolna és valójában így is volt. Kétségbeesetten keresett egy okot, ami életben tarthatja és most meg is találta, hacsak néhány pillanatra is.

Senki sem értette miért, de Justin nem hagyta el a lányt azután sem, hogy meghalt és mikor szüksége volt rá, ott volt, még ha csak szellem alakjában is. Jan megérinthette és beszélhetett vele. Kétségtelen, hogy még mindig szeretik egymást annak ellenére, hogy a lány új életet kezdett egy másik fiú oldalán, amire Justin kérte. 

Justin-nak fájt újra így látnia szerelmét. Gyűlölte a tehetetlenségét, de hálát adott, hogy legalább mellette lehet és vigaszt nyújt számára, noha az ő halálát sem heverte ki, mégis képtelen volt otthagyni évekkel ezelőtt. Túlságosan ragaszkodott a régi életéhez és érzéseihez. Tudta, ha elmenne, Jan mégjobban beleőrülne a gyászba. 

Jó időbe beletelt, míg Jan végre kinyitotta a száját, de csak zihálni tudott. Próbálta visszafojtani a fájdalmat, ami lassan kezdte felemészteni. Könnyei patakokban folytak le az arcán, egészen az álláig, majd onnan le a földre. A kín kibírhatatlan volt. Végül megadta magát és hagyta kitörni.

- Miért? - nézett régi szerelmére. - Justin, miért? - kezei ökölbe szorultak és remegni kezdtek. - Még egyszer nem bírom ki! Nem akarom!

Közelebb húzódott a lányhoz és szorosan magához ölelte. Gondolatai Chanyeol körül forogtak. Vámpír volt már azelőtt is, hogy megismerkedtek és többször is visszatért a halálból, persze nemsokkal azután, hogy életét vesztette. Jan ösztönösen többször is megitatta a vérével, sőt ő is megkóstolta a fiúét és csak utána halt meg. A Hatcher vámpírok képtelenek meghalni, hacsak nem maguk óhajtják azt szívük minden vágyával. 

 Mire felocsúdott, Jan álomba sírta magát. A nap még nem ment le teljesen. Élénk rózsaszínre és narancsra festette az eget. Talán új kezdetet hoz és kioltja a rosszat. Olyan békésen aludt a karjaiban, hogy nem akarta felébreszteni. Három napig volt fent és vagy sírt vagy némaságba burkolózva nézett bele a semmibe, az emlékeibe kapaszkodva. 

Naplemente után alig két órával ébredezni kezdett. A feje lüktetett, szemei be voltak dagadva a sok sírástól és a torka ki volt száradva. Képtelen volt megszólalni, még akkor sem ha akart volna. Érzékei tompák voltak. Nem akart mást, csak csendben elmúlni. Vágyott a halálra. Megpróbált felállni, de arra sem volt már ereje. Teljesen ki volt merülve.

Justin felállt és felvette őt az ölébe a táskájával együtt, majd elindultak valamerre. Képtelen volt levenni szemeit egykori szerelméről. Halványan érezte, hogy valami történni fog. Mikor megállt és letette őt a földre, akkor látta meg, hogy annál a sírnál vannak, amelyikbe Chanyeol-t temették. Kikerekedtek a szemei és nem értette miért hozta ide.

A kérdő tekintet mindent megmagyarázott. Jan már nem ebben a világban képzeli tovább a létét, ezért nem érzi és emiatt gyenge. Mikor a lány visszafordult a sírhoz, magára hagyta. Biztonságban volt, ezért ment el onnan. Leült a saját sírja mellé és a csillagokat kezdte el nézegetni. Az égen néhány hullócsillag jelent meg és ahogy jött, úgy el is ment. Csak remélte, hogy Jan leghőbb vágya.

Jan megunta a várakozást. A hullócsillagok nem hozták meg az áhított kívánság valóra válását. Nagy nehezen feltápászkodott és elindult, de néhány lépés után valaki megpróbálta lerántani valahová. A földre került, miközben érezte, hogy a sír felé húzzák. Nem volt elég ereje tovább küzdeni, hiába ragadta meg a fűcsomókat.

Vad vágyak - Bevezető

Los Angeles városára misztikus hangulatú éjszaka zuhant, az emberek lassan eltünedeztek az utcákról. Egy brutális gyilkos tartotta rettegésben a várost. Különös kegyetlenséggel követte el a gyilkosságokat: a nőket megerőszakolta és kiszívta az összes vérüket, a férfiakat kibelezte és/vagy megszabadította férfiasságuktól, vérüket szintén lecsapolta.

Míg az emberek napközben élték megszokott életüket, éjszaka rettegtek és bezárkóztak házaikba, csak a merészebbek mertek kimerészkedni és a vámpírok. Ők gondoskodtak a biztonságról, ám most olyan ellenféllel álltak szemben, aki veszélyesebb és kegyetlenebb volt bármelyiknél. Még a vámpírok nemesei is féltek, kivéve egyetlen vérvonalat, a Hatcher-ökét.

A vérvonal örököse egy gyönyörű dalt hallgatott a telefonján és sétált a szinte kihalt utcákon a városban. Arra gondolt milyen jó lenne, ha szerelembe esne egy sráccal, aki olyan, mint akiről mindig álmodott.

Az egyik sikátorba fordulva érezte meg, hogy valakik követik. Lassan kikapcsolta a telefonját, kiszedte a füléből a fülhallgatót és eltette a zsebébe. Sietősebbre vette a lépteit, de bárhogy is igyekezett, két vérszomjas vámpír az útját állta, majd csatlakozott hozzájuk még öt és bekerítették.

Magában számba vette a lehetőségeit hogyan szabadulhatna és mivel néhány lépés választja el őt a területüktől, csak át kellene gázolnia a mögötte lévőkön, de ez nem ilyen egyszerű. Akárhogy is gondolkodott, végül maradt a régi módszer. Alaposan át kellett gondolnia a lehetőségeket, mielőtt cselekszik.

Erre nem volt lehetősége, mert az őt üldözők rátámadtak. Nem küzdött teljes erejéből, hisz nem akarta nagyon bántani őket. Az első hármat gond nélkül kiütötte, ők eszméletlenül rogytak a földre. Újabb kettő próbálta elkapni, de ekkor a semmiből ott termett egy ismeretlen srác és ártalmatlanította őket.

Most már csak ketten álltak szemben a két vámpírral. Egyikük sziszegett a dühtől. - Chanyeol!

- Nem kellene beleütnöd az orrodat a dolgainkba! - morogta a másik.

A lány veszélyérzete miatt nem rejtegette többé ki is valójában. Egyszerűen csak hagyta, hogy megtörténjen. Szemei éjfeketévé váltak, szemfogai és az oldalsó metszőfogai megnyúltak, és valami túlvilági morgás jött ki a torkán. A két vámpír először megfagyott a látványtól, majd olyan gyorsan iszkoltak el, hogy nem is látták.

A fiú felé fordult, de ahelyett hogy megijedt volna, inkább csak magához ölelte. Az ölelésből csók lett, abból pedig szerelem, még ha csak rövid ideig tartott is. Nagyon szerették egymást, de közös ellenségeik kioltották a fiú életét. Most ismét egyedül volt és elveszítette azt a srácot, akit mindennél jobban szeretett.