Vad vágyak 1.fejezet

Chanyeol három napja volt halott. A család egyik temetőjében temették el egy sírba, nem messze előző szerelméétől, Justin-étól. Most is ott ült, ahogy négy éve mindig. Először csak némán kuporgott, szemei bejárták a nyughely minden egyes centiméterét, végül megállapodtak a fiú fényképén. Bevillantak az emlékek. Szívét mardosta a fájdalom és a sírás fojtogatta.

 Eleredtek a könnyei és zokogni kezdett. Újra elvették tőle a szerelmét és ő nem tudta megakadályozni. Bármivel is próbálkozott, nem hatott. Chanyeol ugyanúgy halt meg a karjaiban, mint Justin négy évvel ezelőtt. Düh gyulladt a szívében, amit semmi sem tudott csillapítani. Haragudott a világra és azokra, akik megölték a fiút, de legfőképpen magára, hogy nem tudta megmenteni.

Kezével megmarkolta a földet és ütni kezdte. Szemei éjfeketévé váltak, szemfogai megnyúltak, de ő csak sírt tovább szakadatlanul és elviselhetetlenül. A fájdalom, ami úgy látszott kezd eltűnni, most jobban gyötörte, mint valaha. Végül nem bírta tovább. Torkából egy iszonyatos túlvilági üvöltés tört ki, betöltve a temető levegőjét.

A semmiből két kar nyúlt érte és vonta óvó ölelésbe, hogy megpróbáljon vigaszt nyújtani. Úgy tűnt sikeres, mert kezdett megnyugodni. Az ölelés ismerős volt. A karok elengedték és ő megfordult, hogy megbizonyosodjon, hogy tényleg az van mögötte, aki társaságára most mindennél jobban vágyott. Amikor ránézett vigasztalójára, feltételezése bizonyosságot nyert. Justin volt az, pont úgy, ahogy már régóta, ha szüksége volt rá.

Nem szólt semmit, igazság szerint nem is kellett, csak szorosan magához ölelte és újra eleredtek a könnyei. Justin lazított az ölelésen és mélyen a szemébe nézett, majd hogy biztosítja nem képzelődik, megcsókolta. Úgy csókolta viszont, mintha az életéért harcolna és valójában így is volt. Kétségbeesetten keresett egy okot, ami életben tarthatja és most meg is találta, hacsak néhány pillanatra is.

Senki sem értette miért, de Justin nem hagyta el a lányt azután sem, hogy meghalt és mikor szüksége volt rá, ott volt, még ha csak szellem alakjában is. Jan megérinthette és beszélhetett vele. Kétségtelen, hogy még mindig szeretik egymást annak ellenére, hogy a lány új életet kezdett egy másik fiú oldalán, amire Justin kérte. 

Justin-nak fájt újra így látnia szerelmét. Gyűlölte a tehetetlenségét, de hálát adott, hogy legalább mellette lehet és vigaszt nyújt számára, noha az ő halálát sem heverte ki, mégis képtelen volt otthagyni évekkel ezelőtt. Túlságosan ragaszkodott a régi életéhez és érzéseihez. Tudta, ha elmenne, Jan mégjobban beleőrülne a gyászba. 

Jó időbe beletelt, míg Jan végre kinyitotta a száját, de csak zihálni tudott. Próbálta visszafojtani a fájdalmat, ami lassan kezdte felemészteni. Könnyei patakokban folytak le az arcán, egészen az álláig, majd onnan le a földre. A kín kibírhatatlan volt. Végül megadta magát és hagyta kitörni.

- Miért? - nézett régi szerelmére. - Justin, miért? - kezei ökölbe szorultak és remegni kezdtek. - Még egyszer nem bírom ki! Nem akarom!

Közelebb húzódott a lányhoz és szorosan magához ölelte. Gondolatai Chanyeol körül forogtak. Vámpír volt már azelőtt is, hogy megismerkedtek és többször is visszatért a halálból, persze nemsokkal azután, hogy életét vesztette. Jan ösztönösen többször is megitatta a vérével, sőt ő is megkóstolta a fiúét és csak utána halt meg. A Hatcher vámpírok képtelenek meghalni, hacsak nem maguk óhajtják azt szívük minden vágyával. 

 Mire felocsúdott, Jan álomba sírta magát. A nap még nem ment le teljesen. Élénk rózsaszínre és narancsra festette az eget. Talán új kezdetet hoz és kioltja a rosszat. Olyan békésen aludt a karjaiban, hogy nem akarta felébreszteni. Három napig volt fent és vagy sírt vagy némaságba burkolózva nézett bele a semmibe, az emlékeibe kapaszkodva. 

Naplemente után alig két órával ébredezni kezdett. A feje lüktetett, szemei be voltak dagadva a sok sírástól és a torka ki volt száradva. Képtelen volt megszólalni, még akkor sem ha akart volna. Érzékei tompák voltak. Nem akart mást, csak csendben elmúlni. Vágyott a halálra. Megpróbált felállni, de arra sem volt már ereje. Teljesen ki volt merülve.

Justin felállt és felvette őt az ölébe a táskájával együtt, majd elindultak valamerre. Képtelen volt levenni szemeit egykori szerelméről. Halványan érezte, hogy valami történni fog. Mikor megállt és letette őt a földre, akkor látta meg, hogy annál a sírnál vannak, amelyikbe Chanyeol-t temették. Kikerekedtek a szemei és nem értette miért hozta ide.

A kérdő tekintet mindent megmagyarázott. Jan már nem ebben a világban képzeli tovább a létét, ezért nem érzi és emiatt gyenge. Mikor a lány visszafordult a sírhoz, magára hagyta. Biztonságban volt, ezért ment el onnan. Leült a saját sírja mellé és a csillagokat kezdte el nézegetni. Az égen néhány hullócsillag jelent meg és ahogy jött, úgy el is ment. Csak remélte, hogy Jan leghőbb vágya.

Jan megunta a várakozást. A hullócsillagok nem hozták meg az áhított kívánság valóra válását. Nagy nehezen feltápászkodott és elindult, de néhány lépés után valaki megpróbálta lerántani valahová. A földre került, miközben érezte, hogy a sír felé húzzák. Nem volt elég ereje tovább küzdeni, hiába ragadta meg a fűcsomókat.